Igét hirdet: Szabó Lajos

Ide kattintva a liturgiás lapot érheti el.
Az istentiszteleten készült felvételt megtekintheti a "Médatárban".

 

Lekció: Zsolt. 86,1-11

1Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! 2Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! 3Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap. 4Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! 5Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak 6Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra! 7A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. 8Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen. 9Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek. 10Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül! 11Taníts engem útaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.

„Istenem, szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.”

„Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!”

„Uram, áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!”
Ámen!

Textus: Zsolt. 86,2

2Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!

   A szokásos körkérdésünkben most arra keresnénk a választ: mi volt az, amivel kapcsolatban az elmúlt időszakban az Úr megőrző erejét, áldását kértük? Lehet ez egy olyan kérés, amikor szeretteink utazása alkalmával az Úr oltalmát kértük életükre. Lehet ez olyan kérés, amikor egy nagybeteg életének megtartását kértük Istentől. Lehet ez olyan kérés, amikor egy házaspárral kapcsolatban kértük Urunkat: tartsd őket egyben, tartsd egyben a családot. Még sokáig folytathatnánk a sort, miket kértünk, kérhettünk az elmúlt időszakban Istentől - kérve az ő oltalmazó, megőrző, megtartó kegyelmét, erejét.
   Ugyanígy föltehetnénk a kérdést: mivel kapcsolatban kértük Isten szabadító kegyelmét és erejét? {Az előző kérésünkben inkább azért kerestük az Urat, hogy egy jó állapotban megmaradjunk, ennél a második kérésünknél inkább arra kérjük a mi mennyei Atyánkat, hogy valami rosszból, rossztól szabadítson meg.} Lehet, hogy egy betegségből kértük Isten gyógyító erejét. Lehet, hogy egy áldatlan viszony, vagy állapot megszűnését kértük Urunktól. Lehet, hogy kínzó gondolatok kísértésének megszűnését kértük Istentől.
   Sokat mondó, ahogyan Dávid kezdi ezt a zsoltárt: nyomorult és szegény vagyok. Azt hiszem, sokan elmondhatnák miért és hogyan is nyomorultak és szegények. Miben látnak hiányt, miben szorulnak Isten segítségére. Valóban tanulságos, sőt talán megdöbbentő volna az, ha meghallgatnánk egymást, miben is van sürgős szüksége az Úrra.
   Azonban ha összehasonlítjuk magunkat a zsoltárossal - az ő élethelyzetével, hozzáállásával, imádságával -, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy számára nem csak kérése, nem csak a pillanatnyi szituációja a fontos, hanem múltja is, hite is, Isten iránti bizalma is. Ezért indokolja kéréseit így: Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
   Bátran elmondhatja magáról - Istennek, Isten színe előtt -, hogy ő az Úr híve, ő egy kegyes ember, istenfélő módon viselkedik, éli életét. Tiszta lelkiismerettel hirdetheti - még az Úr színe előtt is, olyanok előtt is, akik ismerték életét -, hogy az Úrban bízott, az Úrra bízta életét.
   Az külön téma lehetne, hogy vajon mennyire ildomos ilyen erényekre hivatkozni akkor, amikor kéréseinket az Úr elé tárjuk. De most ne erre figyeljünk, sokkal inkább arra, hogy ő ezt elmondhatta magáról, nyugodt lelkiismerettel állíthatta magáról. Nem Isten előtt, sokkal inkább embertársai előtt tudott hitelesen imádkozni. Hiszen Isten látta az ő bűneit, Ura előtt semmit sem értek az ő érdemei, teljesítménye. Az emberek pedig rögtön mondhatták volna: ez nem is igaz, te nem is vagy istenfélő, te nem is éled kegyesen az életedet! De nem tudták mondani, mert a zsoltáros hitelesen élte életét.
   Ha nem is indokként, de fogadalomként vegyük komolyan ezt a mondatot! {Bár azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy az igében vajon miért indokként áll?!} Mi vegyük komolyan fogadalomként! Imádkozzunk így Istenhez: Tartsd meg életemet Istenem, mert teljesíteni szeretném fogadalmamat, mely szerint hívedként élem egész életemet! Szabadítsd meg szolgádat, aki megfogadta, hogy ezentúl csak benned bízik!
   A ‘tartsd meg életemet’ kifejezés szó szerint így hangzik az eredeti nyelven: őrizd [meg] lelkemet. Vagyis itt a zsoltáros nem csak az életéért könyörög, hanem hite megőrzését kéri az Úrtól. Azt kéri, hogy az Úrhoz fűződő kapcsolatban tartsa meg őt az Úr. Az ő ereje kevés ahhoz, hogy megmaradjon az Úrhoz való viszonyában, de az Úr ereje és hatalma meg tudja őt tartani. Lelke, amely az Úrhoz szorosabban kötődik, akkor maradhat meg rendeltetésének megfelelően, ha valóban állandó kapcsolatban van az Úr Lelkével. Ezért kéri az Urat: őrizd meg lelkemet. Őrizd meg lelkemet az élet állapotában, vagyis abban az állapotban, amikor feltöltődik a te Lelked ereje és hatalma által.
   Amikor pedig azzal a fohásszal fordul Urához a zsoltáros: szabadítsd meg szolgádat, akkor voltaképpen már az Újszövetség irányába mutat. Hiszen ugyanazzal a szóval kéri az Urat a szabadításra, amiből Jézus neve, vagyis a Szabadító szó származik.
   Jézusban hozta el Istenünk számunkra az átfogó, mindenre kiterjedő szabadítását, megmentését. Csak komolyan kell vennünk azt, amit Istenünk nyújt nekünk.
   Ezen a napon még inkább át tudjuk érezni, magunkévá tudjuk tenni a zsoltáros könyörgését: tartsd meg életemet, szabadíts meg. Oly sok elnyomás szorongat bennünket - sokszor éppen a szabadság látszata mögé bújva. Mienk a felelősség: vajon embertársaink elé tudjuk élni az igazi életet? Be tudjuk mutatni életünkkel az igazi szabadságot, amely Jézus Krisztussal való kapcsolatunkban lehet a mienk?
   Befejezésül közösségi értelmezésben kérjük Istentől: tartsd meg ennek a gyülekezetnek életét, mert híveid gyülekeznek ide össze! Hadd legyünk szabadok téged dicsérni, legyünk mentesek minden kötöttségtől, minden lefelé és széthúzó erőtől, amikor rád akarjuk bízni életünket!