Igét hirdet: Szabó Lajos

Lekció: 2Móz. 35,30-36,1

30Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. 31Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, 32hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 33a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. 34Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt. 35Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek. 1Ekkor Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, elkészíttette azokkal egészen úgy, ahogyan megparancsolta az ÚR.

„Istenem vagy, hálát adok neked; Istenem, magasztallak téged!”

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”

„Jövel Szentlélek Úr Isten, lelkünknek vigassága, szívünknek bátorsága!Adjad minden híveidnek te szent ajándékodat!”

Textus:  2Móz. 38,22-23

22Becalél, Húr fiának, Úrínak a fia Júda törzséből, elkészítette mindazt, amit Mózesnek parancsolt meg az ÚR. 23Vele együtt dolgozott a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia, aki mesteri tervező és művész volt a kék és piros bíbor, a karmazsin és lenfonál feldolgozásában.

   A hittanosainkat időnként megkérdezzük egy-egy bibliai szereplővel kapcsolatban: ha itt lehetne most közöttünk, ha megjelenhetne előttünk, mire lennél kíváncsi, mit kérdeznél tőle? Most Becalél és Oholíáb esetében is ezt tesszük: kérdéseket teszünk föl nekik. A kérdésekre adott válaszokból világosan kiderül, mennyivel más volt az a kor, és mennyire mások voltak az akkori emberek; másként éreztek, másként gondolkodtak, másként éltek.
   Mit jelent a nevetek?
Becalél: Az én nevem azt jelenti: Isten árnyékában.
Oholíáb: Az én nevem azt jelenti: sátram az Atya.
   Beszédes a nevetek! Véletlenül kaptatok ilyen nevet?
Becalél Természetesen Isten már előre jelezte, hogy az Úr hajlékának árnyékában fogom tölteni életem egy részét. Átvitt értelemben pedig azt jelenti az én nevem, hogy Isten oltalma vesz körbe engem életem minden idejében.
Oholíáb: Én is azért kaptam ilyen nevet, hogy már előre jelezze az Úr, hogy Isten hajlékának építésében fogok részt venni. Többletjelentése is van az én nevemnek, mégpedig az, hogy az Úr védelmezi, oltalmazza életemet.
   Milyen érzés volt az, hogy név szerint titeket hívott el az Úr erre a munkára?
Mindketten: Leírhatatlan öröm töltött el bennünket, amikor a választott nép tagjai közül minket ért a megtiszteltetés, hogy a szent sátrat elkészíthessük.
   Sokat készültetek ennek a nagy feladatnak a végrehajtására?
Mindketten: Természetesen már kisgyermek korunktól arról ábrándoztunk, hogy egyszer majd a nép Istene sátrát elkészítjük, de rengeteg előkészület is kellett ehhez, hiszen nagyon sok szakmát kellett elsajátítanunk. Azt mondhatjuk, hogy kisgyermek korunk óta erre a feladatra készültünk, hiszen egyébként nem álltunk volna készen akkorra, amikor a megbízatást megkaptuk.
   Azt is mondhatjuk, hogy "polihisztorok" vagytok? Hiszen még tanítanotok is kellett!
Mindketten: Az biztos, hogy nagyon sok mindenhez kell értenünk, ráadásul minden szakterületen tudásunk legjavát kell nyújtanunk. De szakértelmünkkel és tudásunkkal soha sem kérkedünk, hiszen Istentől kaptuk a tehetséget, Istentől kaptuk a lehetőséget a tanulásra, az erőt a munkára, időt a végrehajtásra.
   Hogyan tudtatok együtt dolgozni?
Mindketten: Amikor nézeteltérések voltak köztünk, akkor elénekeltük a 133. zsoltárt [Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!], és mindjárt egyetértésre jutottunk. Egyébként pedig nagyon könnyű volt együtt dolgozni, hiszen mind a ketten tudtuk, hogy a nép alig várja már, hogy szakértelmünket latba vetve elkészítsük az Úr sátorát. Így vállvetve haladtunk előre a munkálatokkal.
   Nem okozott gondot, hogy mindent parancsra kellett tenni; illetve azt, hogy mindent meg kellett tenni, amit parancsoltak nektek?
Mindketten: Az Úr parancsai kedvesek a mi számunkra. „Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.” (Zsolt. 19,9)
   Mennyi volt a ti részetek a tervezésben? Mennyire kaptatok kész vázlatot, illetve mennyire kaptatok szabad kezet?
Mindketten: Mózes elmondta az Úr parancsát, ami szinte mértékegységről-mértékegységre kész terv volt már. Mégis nagyon sokszor tudtuk tervezői végzettségünknek is hasznát venni, hiszen az egyes munkameneteket, végrehajtási fázisokat is végig kellett gondolnunk.
   Milyen anyagokkal dolgoztál, Oholíáb?
Oholíáb: Kék és piros bíborral, karmazsin fonállal és lenfonállal, mindezek feldolgozását is nekem kellett irányítanom. Mivel mindezek az anyagok igen ritkák és drágák, nem engedhettük meg magunknak a pazarlást, minden egyes részletre nagyon kellett vigyáznunk.
   Milyen anyagokkal dolgoztál, Becalél?
Becalél: Arannyal, ezüsttel, rézzel, drágakövekkel és fával.
   Nem éreztél, Becalél, kísértést, hogy a drága anyagokból eltegyél?
Becalél: Nem igazán értem a kérdésedet! Az Úr egyik legalapvetőbb parancsa az, hogy ne lopjunk. Ráadásul az Úr sátrára szánt anyagokból?! Egyáltalán hogyan érted ezt a kérdést?
Volt segítségetek a munkában?
Mindketten: Mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt dolgoztunk, akiknek bölcsességet és értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit.
   Nem a szakértelem és az ügyesség a legfontosabb ennél a munkánál?
Mindketten Természetesen azok is elengedhetetlenek, de mit érnek, ha valakinek nem az Úr maga ad bölcsességet és értelmet. Ugyanígy fontos az alázat is ehhez a munkához. Alázat, hogy együtt tudjunk dolgozni. Alázat, mert az Úr sátrát építjük, nem viselkedhetünk és dolgozhatunk akárhogyan.
   Voltatok szabadságon, mialatt a munkát végeztétek?
Mindketten: Az mi, hogy "szabadság"? Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság! (2Kor. 3,17) Egyébként a sábbátot minden héten megtartjuk, azalatt eleget tudunk pihenni.
   Mit üzentek a 3000 évvel ezután élt embereknek?
Mindketten: Azt, hogy kérjék ők is, hogy Isten töltse be őket bölcsességgel, értelemmel; Isten adjon nekik képességet, s azokat a képességeket az Úr neve dicsőségére kamatoztassák. Éljenek az Úr parancsai szerint, mert azokat azért adta a mi Istenünk, hogy boldogan éljenek, és az Úrnál üdvösséget nyerjenek.


   Az akkori szent sátor az Úr jelenlétére utalt, és a nép Isten elé járulásának szertartásai céljára volt kiképezve. Mai templomaink Jézus Krisztushoz kívánnak vezetni. Soha ne felejtsük el, kihez jöttünk, ki áll életünk középpontjában!