Igét hirdet: Szabó Lajos

Lekció: 2Móz. 17,8-13

8Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. 9Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. 10Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. 11És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. 12De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. 13Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.

„Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.”

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!”

„Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!”

Textus:  2Móz. 17,12

12De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.

   Népszerű irodalmi eszköz az, amikor nem kívülről nézve, mintegy független tudósítóként írnak le egy eseményt, hanem egy résztvevő szemszögéből nézve láttatják a történéseket. Ma ezt Húr nézőpontjából tesszük meg.
   Látta, hogy népét megtámadta az ellenség. Mindent meg akart tenni, hogy népének tagjai - köztük családtagjai, szerettei is - megmeneküljenek, megszabaduljanak az ellenség csapásaitól. Még elképzelni is rossz lett volna, mennyi szenvedést, mennyi gyötrelmet, megaláztatást kellett volna az asszonyoknak és gyermekeknek kiállniuk, ha nem sikerül megállítani a támadást. Éppen ezért Húr mindenre kész volt. Kész volt akár életét is áldozni a nép védtelen tagjaiért.
   Észrevesszük-e, ha a ránk bízottakat támadás fenyegeti? Sajnos nem minden támadás olyan egyértelmű, mint Amálék támadása volt. Még ha be is következik, akkor sem vesszük sokszor észre mi és hogyan fenyegeti szeretteinket, hittestvéreinket.
   De mi lesz a feladata a csatában? Bizonyára ő is hősként az első sorban akart volna harcolni. Mégsem az lett a feladata. Nagyon különös megbízatása lesz: Mózes egyik karját kell a magasba emelnie. Lehet, hogy ha előre mondják neki indoklás nélkül, mit is kell tennie, kineveti azokat, akik neki azt elmondják. Azonban ott a csatában rádöbbenhetett arra, hogy létfontosságú az ő feladata.
   Lehet, hogy olyan megbízatásod van a gyülekezetben, aminek nem örülsz, amit nem tartasz fontosnak? Sokszor csak a "csata hevében" érezzük át, hogy létfontosságú a mi feladatunk.
   Látta a harcot. Látta, hogyan nyer előnyös pozíciót népe, de azt is látta, mikor szorul vissza, mikor hátrál meg, mikor kerekedik felül az ellenség. Tudta, hogy ez nagyon sok csatában így van, mégis szerette volna, ha harcosaik legyőzik a rájuk tört ellenséget.
   Szívszorító látni azt, amikor szeretteink elbuknak életük harcaiban, diadalt aratni látszik az ellenség. Nemrégen beszéltem valakivel, aki elmondta, hogy gyermeke életében nagyon sok minden volt és van, ami szomorúságot okoz neki. Párkapcsolatában, munkájában, életfelfogásában nagyon nem egyezett szüleivel. A büntetlen előélete is veszélyben forog.
   Látta a nép vezetőjét, Mózest. Látta, hogy legnagyobb erőssége az imádság, az Istennel való kapcsolat. A teste azonban nem bírta a lelki harcot. A lélek kész, de a test erőtelen. (Mt. 26,41 ) Húr nem vetette meg Mózest, amikor testközelben tapasztalta meg azt, hogy a nagy vezető semmivel sem különb ezen a téren, mint bárki más. Azaz mégis csak különb volt Mózes, de nem azért, mintha magától lett volna képes rendkívüli erőkifejtésre, hanem mert beismerte erőtlen voltát, emberi végességét. Beismerte Isten előtt, és állandóan tőle kért tanácsot, vezetést, bölcsességet, útmutatást. Ugyanígy beismerte az emberek előtt, és kérte az ő segítségüket, hogy támogassák őt.
   Sajnos ma nemigen van ilyen vezető, aki ötvözni tudná magában a határozott, kemény irányítói karizmákat az alázattal (4Móz. 12,3 ). Pedig hívő vezető csak akkor hiteles, ha alázatos. Igazi példaképet hívő vezető tekintetében nemigen lát a fiatal generáció. Gondolkozzunk el: nem olyan nagy baj ez, hogy komolyabban kellene foglalkoznunk vele?
   Látta a győzelmet. Érdekes, hogy a beszámoló úgy írja, hogy „így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel”. Húr ezzel szemben láthatta, hogy Józsué csak az Úr eszköze volt ebben a fontos küzdelemben. Közben azonban nagyon fontos küzdelem folyt a halmon is, ahol Húr volt, ahol láthatta Mózest imádkozni népéért. Az Úr segítette győzelemre népét.
   Jézus Krisztusban maradva, a Lélek gyümölcsét teremve vagyunk győztesek. A mi Urunk adja a diadalt nekünk. Epafrász, Krisztus szolgája hűségesen küzdött imádságaiban a kolosséi gyülekezet tagjaiért, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjanak meg mindabban, ami az Isten akarata. (Kol. 4,12 )
   Ez a mi diadalmunk. Lássuk meg mi is, mint egykor Húr!

 

Ámen