Igét hirdet: Szabó Lajos

Lekció: 2Móz. 3,1-15

1Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. 3Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! 6Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 7Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. 8Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. 9Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 11Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? 12De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. 13De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? 14Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. 15Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!

„Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.”

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!”

„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!”

Textus:  2Móz. 3,14

14Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.

   Keresztelés után vagyunk. A keresztelés egyik igen fontos része a megkeresztelendő gyermekek nevének kimondása. Jóllehet nem „névadó” a keresztelés, mégis nagy szerepe van életünkben a névnek. A legfontosabb név, amire kereszteltetünk: a Szentháromság Isten neve. Ezen belül is Jézus Krisztus neve számottevő életünkben, hiszen a hitvallásban is arról teszünk bizonyságot, hogy azért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, mert hit által felkenetésének részesei vagyunk, azért, hogy nevéről vallást tegyünk, magunkat élő hálaáldozatul neki adjuk, a bűn és ördög ellen ebben az életben szabad lelkiismerettel harcoljunk, és a másvilágon ővele együtt uralkodjunk.

   Érdekesek a nevek. Jóllehet sokaknak szinte semmit sem jelentenek, nem is tetszik nekik a saját nevük, mégis vannak, akik nagyon büszkék a saját nevükre, s igen jelentős szerepet tölt be életükben.

   A kezdet kezdetétől nagy szerepe volt a neveknek. Nem csak arra szolgáltak, hogy megkülönböztessék egyik embert a másikról, az elbeszélő szavai alapján világosan értsék a hallgatók, kiről is van szó, de egyúttal a név viselőjéről is sokat elárultak. Ha egy vezetéknév Nagy, vagy Szőke, vagy Tolnai, vagy Takács, akkor tudjuk, honnan származott a család, mivel foglalkoztak, milyen tulajdonságokkal bírtak az ősök.

   Isten maga is bemutatkozik. Néha arra gondolhatunk: miért is fontos az, hogy Isten neve szerepel a Bibliában? Főleg úgy, hogy Isten nevének kiejtését még a Tízparancsolat is korlátozza.

   Mózes életében, s ezáltal a választott nép életében mérhetetlenül fontos és jelentős volt az, hogy Isten itt bemutatkozott az övéinek. Mit mond magáról? Azt mondja: vagyok, aki vagyok. Ezzel buzdítja Mózest: így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.

   Isten neve tehát ez: vagyok. Mivel lefordítva igen semlegesen hathat – főleg a ‘vagyok, aki vagyok’ fordulatban -, így első bibliafordításunkban nem is fordította le Károli Gáspár, hanem így adta vissza: Eheje, aki Eheje.

   A névvel még csak-csak tudnánk valamit kezdeni, de mit keres közötte ez a szó: aki? Voltaképpen magyarázattal szolgál az előzőekre: vagyok, ami azt jelenti: vagyok. Nem jelent problémát számára még egyszer ugyanazt elmondani, hiszen tudja, hogy az emberek könnyen elfelejtik a legnyilvánvalóbb dolgot is. Így azt is könnyen elfelejtik, hogy Isten létezik, Isten szereti őket, Isten vezeti őket.

   A név nem csak pusztán egy tulajdonság, de viselőjének lényével is azonosítjuk. Gondoljunk „A rózsa neve” című regényre. Így Istenre is nevének kimondásával gondolunk. Ezért van olyan sok neve a Bibliában. Van, akit az Atya mozgat meg; van, akit a Mindenható. Mindenki más és más képzettel rendelkezik Istenről – ezt ne szégyelljük kimondani! -, így mindenki számára más és más megnevezés válik közelivé.
   Milyen gazdag jelentéssel bírt és bír ez a név Isten gyermekei számára minden időben! Akkor, amikor szinte csak az idősek jártak a templomokba, és arról zengett a propaganda, hogy Isten nem létezik, újból és újból eszünkbe juttatta: ő van! Akkor, amikor sokan gúnyoltak minket: te még hiszel Istenben? Ő csendesen megszólalt: én vagyok. Amikor betegség gyötör, amikor hátratételt szenvedünk, amikor bizonytalanná válik a jövőnk, amikor szerettünk halálával kell szembesülnünk, szelíden átölel: én az maradok, aki voltam. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid. 13,8)
   Jusson eszünkbe újból és újból: Istennek van neve, Isten bemutatkozott számunkra! Erősítsen meg bennünket neve által!

 

Ámen